"- Hát ez hihetetlen!
- Látod, ezért nem megy Neked."
Yoda (Star Wars)
Megengedem a változást - Teremtő 2016.06.16.

Írnom kéne valamit. Igen. De mit? Ugye ismerős? Várj, segítek. Csinálnom kéne valamit. Igen, de mit? Na, így már érthetőbb? Tudom. Sokan vagyunk így ezzel mostanában.

Olyan ez az egész, mint a mérgezett egér szindróma. Feszült vagy. Tennél valamit, de egy másik valami visszatart. És ez egyre erősebben van jelen. Mintha tolnának előre és közben egy láthatatlan akadály, béklyó "nem engedi", hogy cselekedj. Pörög az agyad, ezer és ezer gondolat száguld benne, és miközben érzed, hogy van benne valami logika, vagy útmutatás, vagy bármi, mégis értelmetlen zagyvasággá olvad össze az egész. És miközben keresed és összpontosítasz, és fókuszálsz, egyre jobban elfáradsz, miközben láthatóan nem tettél semmit. Ránézel az órára és ismét megállapítod, hogy már megint eltűnt vagy 3 óra az életedből és igazándiból a mai nap folyamán sem tudsz felmutatni semmit. Na, jó, az alapok megvannak: felkeltél, megmosakodtál, felöltöztél, elláttad a házimunkát, dolgoztál, bár valamiért most nem tudtál örülni neki. Csak úgy csináltad és kész. És közben folyton valamilyen jelre vártál. Valamire, ami ott bujkál benned.

Számtalanszor leültél, hogy na jó, most nagyon figyelek, és meghallom, megérzem, meglátom végre, azt, amit tennem kéne. Aztán észrevetted, hogy már annyira koncentrálsz, hogy majdnem elalszol. Vagy már meg is tetted és éppen felébredtél. Most mi van? Tökre nyitott vagyok. Ennél már nem is lehetne nyitottabbnak lennem. Már majdnem kifordulok! Hé! Valaki! Akárki! Na, jó, azért akárki nem… Hahó! Itt vagyok!

És akkor feladod. Feladod az akarást, a "most azonnal"-t. Nem figyelsz a testedben dúló érzetekre, mert úgy döntöttél: elég volt. Leülsz, veszel pár mély lélegzetet, jól kifújod. És nem csinálsz semmit. Megengeded magadnak, hogy csak a lélegzésedre figyelj, és szemügyre veszed a földelésed. Megengeded magadnak az áramlást és érzed, ahogy a feszültség csökken.

Ez történt ma velem is. Miután a zakatolás alábbhagyott, már hallottam, éreztem és láttam:

"Változásban vagy, sok-sok ezer társaddal együtt. Ez az év erről szól. Sokatok még csak most kezdi beengedni életébe az újat. És ahogyan beérkezik, helyet keres magának, mint fizikai, mind éteri, energetikai síkon. Ezt érzed, ezt érzitek. Ez az, ami feszít. Érkezik az új energia, magával hozva az új lehetőségeket, az új feladatokat. Többen keresztülmentetek már az évek során ezen a folyamaton, azonban azok az energiák, amelyek most érkeznek erősebbnek, határozottabbnak mégis lágyabbnak tűnhetnek. Igen, elfér a sokféleség. Ahogy a felszínre kerülnek a még megbúvó akadályok, mert az új energia, mint valami leállíthatatlan gépezet, tolja maga előtt az elakadásokat jelentő energiákat, jelzésre készteti az emberi testet. Figyelj oda a testi érzeteidre, de ne aggódj folyton miatta. Ne adj neki több energiát, mint amennyit megérdemel. Ha a feszültségre koncentrálsz, még feszültebb leszel. Használd mit tanultál az évek során. Használd a tudásod! Tudod, hogy ha a fájdalomra gondolsz, fájdalmat teremtesz, tudod, hogy ha a félelemre gondolsz, félelmet teremtesz, tudod, hogy ha a szenvedésre gondolsz, akkor szenvedést teremtesz. Hát, ne gondolj, félelemre, fájdalomra, szenvedésre! Nem arról van szó, hogy úgy csinálj, mint, aki nem tud arról, hogy mi minden történik a világban, nem arról van szó, hogy ne lásd meg azt, ami nem működik, hogy ne vedd észre, ha valahol valami embertelen történik, ha valahol szenvedés van. Arról van szó, hogy ne ragadj bele! Ha változtatni akarsz a dolgokon, akkor arra koncentrálj, amit el akarsz érni, ahová el szeretnél jutni. Tudd, hogy honnan indulsz, de arra figyelj, ahová érkezni vágysz!

Arról kérdeztél, hogy miért érzitek, hogy változás van, miközben olyan, mintha semmi sem történne. Kedvesem, nem arról van szó, hogy semmi sem történik. Olyan sosincs, hogy semmi sem történik. Olyan van, hogy miközben változásban vagy, arra kezdtél figyelni, amit a változó energiák okoznak a testedben. Mint, most is. Arra figyeltél, hogy a gyomrodban labdáznak, hogy folyton fáradt vagy, és elkezdted ennek őrülten keresni az okát. És miközben jöttek az útmutatások, nem figyeltél rájuk, nem volt elég annyi információ, hogy változásban vagy. Ezért kezdtek jobban labdázni a gyomrodban és ezért lettél még fáradtabb és ezért kezdett el már a fejed is fájni és sorolhatnám a többi testi jelzést, amit kaptál. Változásban vagy, változásban vagytok. Komfortzónát léptek át. Már nem működnek a régi dolgok, de még az új nem ágyazódott be, és ez kissé ijesztő lehet. De nyugodj meg, mint ahogyan eddig már sokszor, most is simán fognak történni a dolgok, már ha hagyod. A Te döntésed, hogy engeded-e, vagy ellenállsz-e annak a változásnak, amit évek óta kérsz, és amiért évek óta dolgozol magadon. Engedd a változást. Mond ki Kedves, mond ki!

Megengedem a változást.

És most fújj egy nagyot! Kedves, haladj tovább az utadon. Figyelj befelé, figyelj Szíved szavára. Minden érted, értetek történik! És minden, de minden csak Veletek együtt tud változni. Kelletek hozzá Ti is. Tudni fogod, mi a dolgod, hogy merre vezet az utad, hogy milyen feladatokat vállaltál, hogy mire van szükséged ahhoz, hogy elérd a céljaidat. Tudni fogod. Tudni fogod, amint a figyelmed a célodra irányítod, és ott tartod. Az új már érkezik, ott kopogtat az ajtódon, de csak akkor láthatod, ha múltad, a régi helyett, vagy a változás közben észlelt tünetek helyett, vagy az aközben érzett negatív érzések helyett a figyelmed a célodon tartod. Az Itt és Most-ban. Szeretetben.

Kedves, tudom, hogy tudod. Arra kérlek, hogy használd a tudásod.

Áldás kíséri utatok. Mindig, mindannyian Szeretve vagytok!"

2016. 06. 16. A Teremtő útmutatását Szilvi jegyezte le.