"- Hát ez hihetetlen!
- Látod, ezért nem megy Neked."
Yoda (Star Wars)
A föld kristályszíve és a belső föld szerkezete

(Juventus mester segítségével)

Valamilyen oknál fogva a reggeli utam során (munkába menet) a föld szerkezetén kezdtem gondolkodni. Valószínűleg a belső földiekkel való kapcsolat témája motoszkált az agyamban. Nem láttam át eddig a "föld kristályszíve" és a "belső föld" kifejezéseket. Nem illenek bele a 3 dimenziós rendszerbe. Természetesen azzal tisztában vagyok, hogy nem is 3 dimenzióban kell gondolkodni, ennek ellenére mindig abba a problémába ütköztem, hogy minden információ, ami a belső földről szól, fizikailag képezi le a szerkezetet.

Gondolkodni kezdtem, hogy találjak valami összefüggést a saját világunk, a belső föld és a kristályszív között úgy, hogy az ne ütközzön egyik fizikai rendszer sajátosságaival sem. Arra a következtetésre jutottam, ami magyarázza Földanya „élőségét”, és a rendszerben betöltött talán még az eddig ismerteknél is nagyobb szerepét, hogy a kristályszív kifejezés értelmezése (bár multidimenzionális szinten), de szó szerinti. A kristályszív maga Földanya, az általunk ismert Föld pedig egy afféle hologram, amit a kristály gerjeszt. Eddig sok újdonság nincs a dologban, eltekintve attól, hogy a kristályszívet egy tudat - és hologram kristálynak tekintjük.

Ennek mindössze azért van jelentősége, mert magyarázza a "belső föld" kifejezést. A mi 3 dimenziós, fizikai földünkön (földünkben) ugyanis nehezen tudom elképzelni az üreges szerkezetet. Pontosabban nem az üreges szerkezet a kérdéses, hanem az, hogy egy úgynevezett "belső nap" és egy ellentétes irányú gravitációs mező működhet-e benne ugyanezen fizikai dimenzióban, pláne, ha ehhez hozzá vesszük a többréteges elméletet (itt a belső nap kérdése még megfoghatatlanabb).
Több csatornázó üzenetében megtalálható, az információk alapján elképzelt világ ábrája. Ezekkel az ábrákkal nem vitatkoznék, véleményem szerint az ábrák a mi szintünkön egész jók, csak az értelmezésük nem helytálló.

Az én meglátásom az (a hologram kristály elmélet alapján), hogy a fizikai föld (amin élünk) egy hologram kivetülés (ha tetszik, egy teremtett valóság), aminek az alapját, a magját a kristályszív adja. Ugyanúgy teremtve meg a bolygót, ahogy teremtjük mi a saját világunkat. Az úgynevezett belső föld egy ugyanilyen kivetülés (tekinthető akár egy párhuzamos világnak is), melynek alapját ugyanez a kristályszív generálja. A két világ rezgésszintje értelem szerűen különbözik, így létezhetnek egy helyen.

Ebben az elméletben két alapvető kérdés megválaszolatlan:

- miért nevezzük "belső földnek",
- miért keressük az átjárókat fizikailag is a föld belsejében.

Az első kérdésre az energia hullámtana adhat magyarázatot, de ezt most nem fejtegetném, vannak köztünk a fizikában jártasabbak is, másrészről félremagyarázás lenne, mert a mi fizikai terünk energiasajátosságai szerint értelmeznénk. Itt elég annyi, hogy a magasabb rezgésű terek úgymond belső terei az alacsonyabb rezgésűeknek (ez kb. azt jelenti, hogy magasabb rezgésállapot létrehozhat alacsonyabbat, visszafele nem, vagy csak korlátokkal működik a dolog). Ha nagyon erőszakolnánk a dolgot, és ábrázolni akarnánk, akkor koncentrikus gömböket kapnánk, melyek központja a kristályszív, a gömbhéjak a földfelszínek, és minél magasabb a rezgésszintje egy dimenziónak, annál kisebb a gömb sugara. Mint látható, ez az ábra,hasonló azokhoz az ábrákhoz, amiket a "többréteges földszerkezet" szemléltetésére rajzolnak, és többé-kevésbé magyarázat azokra az információkra is, melyek szerint a belső földiek alacsonyabb gravitációhoz vannak szokva. Ez csak abban az esetben igaz, ha a fizikai kivetülés sajátosságai tükrözik a dimenziószerkezet sajátosságait, vagyis a belső föld fizikailag úgymond kisebb – ez azonban valószínűsíthető abból, hogy az egész rendszerünk úgy épül fel, hogy minden pontja tükrözi a felette álló halmaz sajátosságait – vagy fordítva, a halmaz szerkezete követi az alapelemei szerkezeti sajátosságait.

A másik kérdés egyszerűbb, mert a magyarázata mindössze az, hogy a két világ közötti átjárók tulajdonképpen dimenziókapuk, melyeket illett elrejteni a nagyközönség elöl. Ennek pedig a legegyszerűbb módja, ha fizikailag is elrejtjük. Ez a Föld felszínének kihasználtsága alapján, a felszínen csak ideig-óráig lenne (lett volna) lehetséges. A földalatti barlangokban nem, vagy csak ritkán jár ember, így a lehetőségekhez mérten kiváló rejtekhely. Ebből a szemszögből is tekinthető "belső földnek" a másik világ (másik világok).

A fenti gondolatokat megosztottam Szilvivel. Ennek kapcsán felmerült benne néhány kérdés.

Kérdés: A hologramokkal van némi problémám. Mi az, hogy hologram gyűrűkből áll a föld? Nekem ez nem kézzel fogható dolgokat jelent, amik csak bizonyos feltételek mellett működnek, mint pl. az, hogy milyen a sugárzója, meg ilyesmik. Ha kikerül abból a tartományból, már nem érzékelhető (megj.: a sugárzó hatótávolságára utal). De a Föld érzékelhető, kézzel fogható. Remélem érted, mit akarok mondani.

Válasz: Értem, de a hologram földi kifejezés, csak nincs jobb. Tekintsd teremtett valóságnak. A kristálytudat által létrehozott teremtés. Hasonló, mint a mi testünk teremtése, amikor leszületünk. Létrehozzuk hozzá a fizikai feltételt, vagyis megalkotjuk a testet (ennek a módja a szülők szexuális kapcsolata és a fogantatás, ami tulajdonképpen következménye a test teremtésének). Vagy mondjuk úgy, hogy a fizikai módja a test megalkotásának. A hologram kifejezés látszatvalóságot jelent ebben az értelemben. Amit mi földként ismerünk (maga a bolygó), a kristálytudat, vagy kristályszív teste. A világunk, vagy a belső földek, ennek a testnek a különböző dimenziókban lévő megnyilvánulásai. Ami itt fontos lehet, hogy ebben a tekintetben a dimenziókon térdimenziókat kell érteni. Párhuzamos terek.

Párhuzamosan tetszőleges számú tér teremthető, illetve van teremtve a kapcsolódási pontok függvényében. Ez nem statikus rendszer, tehát nem lehet azt mondani, hogy X. db. párhuzamos térrendszer van és pont. A kialakuló párhuzamos terek száma a teremtések kölcsönhatásának függvénye. Minden kialakuló dimenzió önmagában 3 (4) dimenziós egységet képez. Ebben az értelemben viszont a dimenziókon a térsíkokat értjük (a 4. az idősík, nem közvetlen kapcsolatú, tekinthető a lehetőségek tárházának).

Létezik még a tudati és a létdimenzió. Az előbbi nem valódi dimenzió, a tudatosság szintjét mutatja, nem függ fizikai terektől. A létdimenzió a lélek dimenziószintje. Ez határozza meg, hogy a saját maga által teremtett világok milyen rezgésszinten jönnek létre (sajátján, vagy alacsonyabb rezgésen lévő terek teremtése lehetséges, a magasabb rezgésszámú tér teremtése részben, vagy egészében nem kivitelezhető). Ez sem valódi dimenzió, de ezt is annak mondják. (A valódit úgy értem, hogy a dimenzió, mint kifejezés egyszerűen a kiterjedésre utal. Ezek azonban csak mélyebb értelemben tekinthetőek kiterjedésnek.) A tudati és a létdimenziók szintjei bizonyos esetekben azonosak, más esetekben meg eltérnek.

Kérdés: Ha párhuzamosan bármennyi dimenzió teremthető, akkor miért van szükség az egymásra épülő gyűrűkre?

Válasz: A gyűrűk nem egymásra épülnek. Egymástól függetlenül léteznek. A gyűrű, ami egyébként gömbpalást, inkább csak szemléltetésmód. A bolygótudatosság létrehoz egy formát. Ennek a rezgésállapota a szükséglettől függ, vagyis, hogy melyik fizikai síkhoz kell rendelni. Az abban a síkban élő teremtmények további teremtései (pl. egyes lények magasabb dimenzióba emelkedése – ez a tudati dimenzió) hozzáadódnak az alapteremtéshez, aminek hatására a bolygótudatosság a megváltozott igény szerint kiterjeszti a teremtett világát. Vagyis létrehoz egy "másik bolygót", ami az új dimenziószintű lények fizikai síkjába illik. (Ez történik most, a létrejövő új síkot nevezzük „új földnek”, a bolygótudat kiterjesztett teremtését hívjuk "a föld felemelkedésének", és az energia, amit jó ideje Földanyába táplálunk, tulajdonképpen a közös teremtés létrehozásához kellő információk.) Maga a bolygó (és természetesen a tudatossága sem) nem változik, de a megjelenési formája már két, független fizikai síkon van jelen (a Föld esetében ez nem csak két síkot jelent). Ezt hivatottak szemléltetni a gömbhéjak.

Ennek alapja, hogy önmagában egyetlen fizikai sík sem létezik. Mindegyik olyan, amilyennek a benne élők igénye teremti. Ezt tovább lehet vinni arra, hogy akkor hogyan is néz ki a világegyetem. Alapvetően nincs más, csak végtelen sok tudat (a bolygótudatok és a személyiségtudatok). Minden fizikai világegyetem olyan megjelenési formát ölt, amilyennek a benne élő személyiségtudatok teremtik. Ennek eredménye, hogy az alapkinézet egyforma, de nem minden bolygó van jelen minden rendszerben, mert az ottani igények (teremtések) ezt nem indokolták. Ennek eredménye az is, hogy vannak rendszerek, amiben egy bolygó halott, egy nap kihunyt, míg más rendszerekben ugyanez a bolygó lakott, a nap fényesen ragyog.

Hangsúlyozom, hogy itt kizárólag a fizikai rendszerekről, fizikai terekről van szó, ebben a téridő nem lényeges. A téridő minden rendszerhez külön adódik, és mégis egyszerre. Ez a része bonyolult, mert ebből a nézőpontból ugyanaz a rendszer is végtelen sokszor létezik. Minden fizikai rendszerhez végtelen sok idősík tartozik. Ezek adják a múltat, a jelent és a lehetséges jövőket az adott rendszerben.

Az alap a téridőn kívüliség. Az a rendszer nem tartalmaz fizikai tereket. Ott csak a tudatok vannak. Tekinthető ez akár magának az EGY-nek is. Ha egy tudat teret akar létrehozni, akkor létrejön egy rezgéssík, ami létrehozza az adott rezgéshez tartozó fizikai teret. Ebben segítenek a bolygótudatok, akik létrehozzák az abban a térben szükséges bolygókat. Az egész egy egységet alkot, minden mindennel összefügg, és semmi nem jön létre feleslegesen, csak akkor, ha ott az éppen szükséges. Ebből következik, hogy a világegyetemnek nincs egységes mérete és sűrűsége sem. Az adott fizikai sík szükségletei határozzák meg ezeket.

Kérdés: Amikor megmutatták, hogy hogyan keletkezik egy bolygó, és hogyan keltjük életre, akkor az egy fizikai forma (megj.: személyiségtudat) vagy egy bolygótudatosság teremtése volt?

Válasz: Is-is. A bolygót saját tudatossága hozza létre. Az „életre keltése” már összeadott teremtések eredménye.

Később jött kiegészítés: előfordul, hogy egy sík emelése egy olyan dimenziót generál, amely már létezik az adott bolygó viszonylatában. Ekkor a döntések alapján vagy a két sík egyesül, és a felemelkedők a meglévő síkban folytatják útjukat, vagy új sík alakul, melynek szintje megegyezik a már létezőével. Ekkor a két világ párhuzamosan működik – ahogy az eltérő rezgésű síkok is – de köztük a kapcsolat, az átjárhatóság könnyebben biztosítható. Többnyire ez utóbbi a jellemző, mert a felemelkedés, és az azonos síkhoz tartozás ellenére is vannak különbségek az új és a régebben azon a szinten élők tudatossága között, ami problémákat szülhetne. De mint említettem, ez csak döntés kérdése.

Juventus mestert István közvetítette 2013.11.13.-án.